Isaiah 42

És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből. ^a1És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül. ^b 2És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét: ^c 3Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr! ^d 4És fiaid közül, a kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában. ^e 5Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság! ^f 6

Az Úr eljön népe megváltására

7Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! ^g 8Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. ^h 9Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! ⁱ 10Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. ^j 11És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. ^k 12Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 13Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. ^l 14Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! ^m 15Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! ⁿ 16Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. ^o 17Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. ^p

Az Úr a hasonlíthatatlanul hatalmas és dicső

18Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? ^q 19Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? ^r 20Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? 21Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 22És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. ^s 23Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. ^t 24És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? ^u 25A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;